Naszóval, hát az úgy kezdődött, hogy végül lettek kábeleim az ááámítógépemhez, aztán be tudtam üzemelni, mert azért így tápkábel nélkül kicsit nehézkes volt funkcionáló gépet összepakolni korábban. Akkor kitaláltam, hogy mi lenne, ha filmeznék. És elindítottam a gépet. Volna. Ha nem egyből hard disk errorral kezdett volna a drága kincsem. Nem voltam ideges, ááá, nem... de végülis aztán úgy voltam vele, valamiért a sors ezt akarja, szóval inkább hallgattam az ablakom alatt játszó hipster csávót, aki Jimi Hendrixet meg Black Sabbathot meg egyéb sok jóságot játszott, meg próbáltam kitalálni, hogy működik a mosógépem, mert végre átcipeltem a fél városon (azon a 800 méteren) a ruhaszárítómat, így már képessé váltam a ruhamosásra. Yeeey. Ez egy tök kellemes péntek esti szórakozás volt. Főleg, hogy a zseniális szakik a mosógépem úgy pakolták be a beépített szekrénybe, hogy 800as centrifugafordulatnál azt hittem, a konyha leválik a lakástól, és földrengés van. Szóval, este 11-kor legyorsultam Usain Boltot a kanapé-konyha távon, és próbáltam kikapcsolni a mosógépet, mert azért alattam laknak...DE nem engedte magát leállítani az ördögi masina, a vezetékek meg rejtve voltak, szóval, iszonyat röhejesen nézhettem ki, ahogy ellenttartok a konyhaszekrénybe rejtett tisztaságvarázsolónak, hogy ne rázkódjon annyira. Emiatt úgy megfeledkeztem a vacsorámról, hogy aztán meg sikerült beleégetnem a melegszendómat a sütőbe, aminek füst lett az eredménye, így maxon kellett járatnom az elszívót és minden ablakot kinyitni, mert ezek a nagyonokosok a konyhába is tettek füstérzékelőt, ilyen jó vijjogós félét, hadd szóljon alapon, és féltem, hogy este 11-kor ha megszólal, nem azt mondják holnap reggel, hawarju, hanem hogy feckoffszóval a péntekem eléggé szánalmasra sikeredett...szóval, jó volt lehűteni a lakást. 

Ennél már rosszabbat nem tudtam elképzelni, de jött a szombat reggel, és akkor megvilágosodtam. Elmém előtt megnyílt az út, és rájöttem, mi az, ami motivál...nos, kérem szépen.... A masszív, tömény fájdalom. Komolyan. Hetek óta halasztom, hogy megkössem a biztosításom, mert itt nincs tb, de mindig halogattam, ezen az őrültekháza héten meg eszembe sem jutott....de ma reggel arra ébredtem, hogy namostlyukadtkiagyomorfalamvagyvalami, mert tegnap kicsit eltúloztam az erőspaprika mennyiségét. Na szóval itt fetrengtem tök egyedül, mozdulni sem bírtam a fájdalomtól, csak bőgtem, hogy namostmeghalok, ráadásul korán reggel volt, senkit sem tudtam hívni...mit csinál ilyenkor minden ember? Persze, hogy előkapja az okostelefonját a internyettel, és köt online egy biztosítást, ha már úgyis elkaparnak, legalább ne másoknak kelljen fizetni a patológust...és jelentem, hogy 2 késagyomorban roham közt online mindent elintéztem. Tök király országban élek, ahol minden két kattintás. Ezt szeretem bennük. Sokmindenben unprofessionalök, de az online szolgáltatásaik pöpecek. Mikor aztán pár óra szenvedés után rájöttem, hogy a világ nem menekült meg tőlem, elmentem vásárolni hosszabbítókat, meg kaját, meg ilyeneket (és még mindig nem próbáltam ki a scone-t, pedig 2 hónapja itt vagyok), és most itt netezek. Merthogy valami csoda folytán valahonnan kapom az isteni jelet, free wifi képében. Az egyik kéz elvesz, a másik ad, vagy hogy mondják?? Szóval, nagyon király dolgom van, és nem is lassú....a világmindenség tartsa meg a titkos netszolgáltatóm jó szokását! 

Ja, és hogy miért mesélem mindezt? Csak hogy tudjátok, hogy még mindig nincs saját netem, viszont van pár képem a lakásról, és gondoltam, akkor bedobom őket a közösbe, mert mindenki ezt kérte, és már unom a facebookon való képek küldözgetését, meg így anya is megnyugszik, hogy nem rabolt el a helyi maffia és pakolt egy sötét kamrába. Szóval, kezdjük virtuális túránkat.

Ez az előtér, tök izgi, ugye? Amúgy az a műalkotás egy tükör, tök trendy, de sminkelni azt nem lehet benne...

Az ágyról annyit kell tudni, hogy rövid távon le fogom cserélni minimum a derékrészét, azt a rácsos bigyuszt, mert ők annyira profik az ágykészítésben, hogy a rácsok épphogy 1 milliméterrel szélesebbek, mint az ágy, így ha egy kicsit erősebben fordulok meg, akkor valamelyik léc kiesik :D Tök jó, ugye? De a kingsize takaró mindenért kárpótol...

Van ám fotelem is, mert az fontos a hálóba. Az az ajtó a fürdő, de arról lusta voltam képeket csinálni, mindenki képzelje el :)

És hát végül...az én csodásgyönyörűséges imádott konyhám. Minden bigyusz be van építve, még a mikro is, szóval, tök üresnek látszik az egész....de imádok benn sürögni, főzni, sütni... :) Amúgy a konyha-nappali egyterű, nagyon tetszik az ilyen elosztás...néhány növényt majd még veszek, és akkor lesz egy kis zöld is itt, mert így olyan kis steril még az egész...

Hát igen....a gépemnek még nem nagyon sikerült asztalt vennem, úgyhogy vele osztom meg mostantól vacsoráimat. És igen. Ruhafogast sem vettem még, mert a székek jól funkcionálnak :D Remélem, a pink gumikeretes négyoldalú sajtreszelőm mindenki kiszúrta a képen, és most irigykedtek :D

Éshát ez itt a nappali része a dolognak...ez az a kanapé, amit, ha Csiguszt kihozhatom ebbe a lakásba, szeretett macskám az első útjával darabokra fog cincálni. Hiányozni fog (a kanapé), bár tény, hogy a bőr garnitúrák nem a kedvenceim, túl hidegek... :) De azért mégis....szeretek itt lenni. 

Szóval, ez a kis lakásom, ez történt velem, písz, láv, nyugi, jól vagyok, meg már biztosításom is van :D

Este pedig egy kis csajos party lesz, prezentáció-gyártással, meg forraltborozással, holnap meg jönnek vendégek, szóval, elleszek... :) majd még jelentkezem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.