Nem, nem fogytam le-pedig kéne-, viszont ez a súlykorlát a csomagoknál. Nem elég, hogy egy hideg, esős (bocsánat, a prospektusban, amit kaptunk, az állt, hogy ez Írország legnapsütésesebb városa, nyáron akár 3,9 órát is süthet a nap...NYÁRON!), borongós, nyálkás országba megyek, mikor Olaszország is EU tagállam-bár,olaszul nem tudok, de ez a kisebbik gond-, még azt is megszabják, mennyi holmival induljak útnak. Mennyit vihetek magammal az eddigi életemből. Namármost. Nekem van legalább 10 féle tepsim, 20féle edényem, a különböző késekről nem is beszélve (most kaptam egy rakat mosolygós sajtkést kedvenc Főnimtől), plüssállatok, élő állat, rakat könyv, dedikáltak! is, és most azt mondják nekem ezek a légitársaságos emberek, hogy 25 kilót vihetek fel a repülőre. Hát ezek normálisak? Dobják ki másét, de nekem KELLENEK a cuccaim. Nem bízom a Postában, mióta múltkor a Kínából rendelt ruhámat begyűrték a panellakásunk 30*15*5 centis postaládájába, amin egy vékony borítéknak való rés van. Azt el is felejtettem, hogy az 50 dolláros karórát 15000 Ft-ra vámolták meg. Úgyhogy NEM fogom velük kiküldeni a holmimat, és a dzsíelesszre meg egyéb futárszolgálatra sem bízok ilyen kardinális kérdést, én magam szeretném kivinni magammal a kis birodalmam. Mint egy csiga a csigaházát, cipelném. Szépen csak felpakolnék, és vinném magammal... jó lenne, nem? Egy ilyen mobil házikó, ami elfér a zsebben...ha valaki már feltalálta, az szóljon :) De hamar...

...merthogy 10 nap múlva útnak indulok Írországba, pontosabban Corkba, már a repjegyem is megvan, az új munkahelyemen várnak, albérlet is van (a lakótársam szegény még nem tudja, milyen elviselhetetlen vagyok), szóval, minden OK, csak azért még félek. Egyedül leszek egy rövidebb ideig, míg Tomi nem jön ki...és mi van, ha eltévedek a reptéren...mi van, ha kiérkezve elrabolnak szervkereskedők...mi van, ha írnek néznek a vörös fejem miatt, és gaelül beszélnek hozzám...mi van, ha még az angolt sem értem meg...szóval, mindenféle reális és nem reális rémképek kavarognak bennem, közben meg nem merem elhinni, hogy a kb. 7 éves korom óta imádott országba fogok KÖLTÖZNI. Nem nyaralni, mint az urak, kőkeményen DOLGOZNI fogok ott...ez pedig a másik. Mi van, ha nem vagyok elég jó nekik? Megannyi mi van, ha... és ilyenkor jönnek a barátok, és észhez térítenek, hogyaszongya, Bellabasszusnelegyélhülye, és akkor mondom, hogy nemvagyokhülyehaggyámá. De azért még izgulok. Félek. Gondolom, ez tök alap dolog, de úgy izgulok, mint az elsőbálozó kislány, aki úgy tervezi, hogy a bulin találja meg a szőke hercegét. 

És mindeközben, hogy érzelmi hullámvasutat játszom, itt írogatok nektek mindenféléről majd, hogy egy kicsit kevésbé érezzem egyedül magam, ti meg megnyugodjatok, hogy ez a lökött lány még mindig megvan, meg majd pakolok fel képeket, hogy derossz nekem. Azért, ha megtalálom majd az elásott koboldaranyat, majd küldök nektek....róla egy képet. Mert én már csak ilyen tündibogsza vagyok. 

Bónusznak meg itt egy kép. Most gugliztam, ez a környék, ahol lakni fogok. Kíváncsi vagyok, lesznek-e itt is fókák...meg lundák. A lundák cukik. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.