Az utóbbi hét minden téren nagyon brutális volt...és még mennyi elintéznivalóm van! Most úgy látom, munka terén talán sikerült behoznom magam (szép is lenne, ha elmaradásom lenne, már csak 2 napot vagyok), meg átadtam nagyjából a dolgokat, de itthon emiatt eléggé el vagyok/voltam maradva. Most a holmijaim egy részét bepakoltam, de közel sem mindent, csak amiket itthon már biztos, hogy nem hordok, és örömmel jelentem, hogy ez csak 8 kiló, tehát, még van egy kevés pakolnivalóm...szerintem, pont ki fogok jönni ebből.

Közben még utazás előtt el szerettem volna menni fogorvoshoz, mert valami nem okés, de a dokit 10x hívtuk minimum, 2 telefonról, több nap is, és nem elérhető, szóval, most reménykedem, hogy kinn nem lesz semmi bajom. Közben "kiújult" a szalagszakadásom, alig bírok menni, úgy fáj néha a bokám, úgyhogy, minden létező pszichoszomatikus tünetet produkálok, ami az idegesség miatt van. Nincs bajom a hipochondriával, csak nem az én stílusom, szóval, remélem, hamar előjön a "jobbik eszem". Mondjuk, sokat segítene, ha napjában nem 18x kérdeznék meg, hogy "Mikor mész, 5 nap??Hú, és nem félsz?" Hát, köszi tényleg, hogy mindenki aggódik értem, ez irtó cuki meg aranyos meg minden, csak ha eddig nem féltem, tizennyolcadjára már átgondolom, hogy miért is kéne...?

Ma egyébként kitöltöttem minden idióta igénylő papírt is, mert még ki kell váltanom EU-s TAJ kártyát, meg be kell jelentenem az OEP-nél, hogy ne várják, hogy én itt adózni fogok majd, de persze ahhoz kell a kinti biztosítás-számom, meg kb. hogy melyik nap milyen színű bugyit fogok kinn hordani, szóval, előre ki kellett töltenem, aláírnom a cuccost, és utólagosan pótoltatni majd valakivel a hiányzó mezőket. Hihetetlenül logikus a magyar rendszer, imádom, mondtam már? Kész kínszenvedés volt...

Új info, hogy Tominak is pénteken volt interjúja, úgy tűnik, jól sikerült, úgyhogy, várjuk a feedbacket, remélem, mielőbb ki fog tudni jönni utánam, mert ugye azért az volt a terv...de ember tervez, hiring manager végez, szóval, majd alakul.

Ma egyébként megtudtam, hogy egyik kedvenc íróm nem Londonban lakik, hanem Limerickben, szóval, nagyon kíváncsi vagyok, valamikor a véletlen folytán látni fogom-e... :) Az ilyen kis apró dolgok mindig feldobnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.